Barbi 17. fejezet

Csak nekem táncolsz

Oszkár

A bár füstje sűrűn kavargott a fejem fölött, mintha maga az éjszaka szivárgott volna le a mennyezetről. A félhomályban tompán villódzó fények játékosan csillogtak a poharam oldalán. A whisky mély, aranybarna színe valahogy tökéletesen illett az előttem hömpölygő gondolatokhoz. Megpörgettem a poharat az ujjaim között, és hagytam, hogy a jéggel játszó ital halk zöreje szétterjedjen a levegőben. Barbi mellettem ült, csábítóan, magabiztosan, mint mindig. 

Ujjai kecsesen kulcsolódtak a koktélospohár köré, a körmei vörösen csillogtak a félhomályban. Az ital vibráló színei éles kontrasztot alkottak a testére simuló, sötét koktélruhával, amely éppen csak sejtette formás alakját. Hosszú, fekete haja lágyan omlott a vállára, és úgy csillogott, mintha maga a fény is tisztelettel érintené meg. Az ajkai mélyvörösek voltak, akár egy érett cseresznye – azonnal meg akartam csókolni őt, ízlelni ezt az édes bűnt. A ruha dekoltázsa vakmerően nyitott volt, mintha játszani akarna az önuralmammal. Keblének puha íve, a formák ígérete szinte megfojtott a vágytól. Lehetetlen volt nem nézni. A gondolat, hogy mások is láthatják őt így, felkavart. Legszívesebben azt mondanám neki, hogy soha többé ne vegyen fel ilyen ruhát. Mert ő csak az enyém. Senki másnak nincs joga így látni őt. Kezdek biztos lenni benne, hogy veszélyes játékot játszunk. De ha ő benne van, én nem szállok ki.

Egy darabig egyikünk sem szólt. Hallgattuk a háttérben lüktető, lassú jazz ritmusát, ami a bárban ücsörgők lassú mozdulataival keveredett. Minden mozdulat érzékiséget lehelt a levegőbe.

Barbi felém fordult, szemében pajkos szikra villant. Ajkai lágyan elváltak egymástól, amikor végre megszólalt.

– Nos, mikor csapjunk le rájuk? – kérdezte, miközben tekintete mélyen az enyémbe fúródott.

A hangja édesen simogatta a dobhártyámat, mégis volt benne valami kemény él,amitől végigfutott a hátamon a hideg. A kérdése egyszerű volt, a válasz pedig egyértelmű – és mégis, hirtelen azt sem tudtam, hogyan szedjem össze a gondolataimat. Mert minden egyes porcikám éppen mással volt elfoglalva: Barbi pántos ruhájának vonalával, a dekoltázsa fölött lüktető apró érrel, a bőre selymes ígéretével.

Ahogy közelebb hajolt, finom parfümjének illata megcsapott. A szempillái megrebbentek, és az a mozdulat annyi mindent suttogott, amit most nem engedhettem meg magamnak. Éreztem, ahogy a testem megfeszül, az ujjaim a pohár körül görcsösen szorultak össze.

Totál bezsongtam.

De nem most. Nem itt. A munkára kellett koncentrálnunk, Barbi hibátlanul kidolgozott tervére, ami túl fontos volt ahhoz, hogy a vágyaink romba döntsenek mindent.

Mély levegőt vettem, a whisky füstös aromája lecsillapította a zavaros gondolataimat. Egy halvány mosollyal visszanéztem rá, és próbáltam úgy tenni, mintha a bennem tomboló feszültség nem akarna darabokra tépni.

– Csak egy jelre várunk – mondtam halkan, és még magam sem tudtam eldönteni, hogy a szavak nekem szóltak-e vagy inkább neki.

Barbi közelebb hajolt hozzám, a tekintete huncutul csillogott, mintha csak egy ártatlan játékba kezdene. A poharát letette az asztalra, majd ujjait könnyedén végighúzta a kézfejemen. A gesztus egyszerre volt gyengéd és provokatív. Szemei rám szegeződtek, azok a nagy, gyönyörű szemek, amelyek mögött mindig valami veszélyes parázslott.

– Tényleg arra vársz, hogy lecsapják a pasimat a kezemről? – kérdezte negédes hangon, miközben a feje egyre közelebb került az enyémhez. – Tudod, hogy Javier…

Egy pillanatra megfeszült az állkapcsom. A neve úgy hangzott a szájából, mint egy elhibázott dallam, amit nem voltam hajlandó végighallgatni. Mielőtt még befejezhette volna, a tarkójánál fogva megragadtam és magamhoz rántottam őt. A mozdulat nyers volt, szándékosan túl gyors ahhoz, hogy ellenkezni tudjon. Éreztem, ahogy megáll benne a levegő, a szája pedig épp csak egy hajszálnyira volt az enyémtől.

A szemébe néztem, a hangom rekedt volt, és tele feszültséggel:

– Barbara! A helyzet a következő: ma este nem fogod kiejteni annak a pasinak a nevét. Világos?

Az ajkai megremegtek, de nem a félelemtől – hanem az elfojtott mosolytól. Szinte láttam, ahogy az agya pörög, hogy újabb provokációval húzzon fel. Barbi sosem volt az a lány, aki könnyen behódolt volna, még akkor sem, ha pontosan tudta, hol vannak a határok. És most, mintha szándékosan keresné azokat a határokat.

– Hűha – suttogta, a szeme szikrázott a kihívástól. – Parancsolgatunk, igaz? Tudod, hogy ettől csak még jobban akarom mondani… Javier.

A név alig hagyta el a száját, de máris megvillant bennem az indulat. A szemtelen kis mosolya csak olaj volt a tűzre. Ujjai finoman végigsiklottak az államon, mintha csak fel akarna ingerelni. Most megtanulja kivel van dolga.

– Barbara, nagyon rossz ötlet játszadozni velem ma este – morogtam, közelebb hajolva hozzá. A számat épp csak egy hajszálnyira húztam el az övétől, de nem érintettem meg. A levegő közöttünk izzott, a türelmem határán egyensúlyoztam. – Tudod, hogy mi történik, ha provokálsz.

A csaj szeme összeszűkült, az ajkán lassan szélesedett a mosoly.

– Akkor talán ideje megtudnom, hogy mit kezdesz egy ilyen pimasz lánnyal, nem igaz?

Az utolsó szavait szinte lehelte, és éreztem, hogy a testem minden porcikája reagál rá. Az ujjaim még mindig a tarkóján pihentek, és egyetlen mozdulattal dönteném el, hogy hol ér véget ez a beszélgetés. A bár füstje körülöttünk kavargott, de most csak őt láttam. Barbi volt az a vihar, amiben újra meg újra elvesztem, és ami minden egyes alkalommal túl feszítette a húrt.

De talán ma este én döntöm romba őt. Vagy döntöm meg a mosdóban.

Hmm.. Mindkettő opció tetszik. Legfőképpen az utolsó.

Lassan, szinte vonakodva engedtem el Barbi tarkóját. Az ujjaim lustán siklottak ki selymes hajából, mintha még mindig marasztalni akarnák azt a finom érintést. Ahogy hátrébb húzódtam, a levegőben még mindig ott lebegett az ismerős, bódító illat – a Dior parfüm, amely úgy lobbantotta fel bennem a vágyat, mintha olajat öntöttek volna a parázsra. De a pillanat megváltozott. Barbi ajkai feszes vonallá préselődtek, mintha az előbbi szenvedély csupán egy pillanatnyi illúzió lett volna. A játékos csillogás eltűnt a szeméből, helyét hideg, sértett dac váltotta fel. Az érintésem már nem tűnt kívántnak, és valami éles szúrást éreztem a mellkasomban. Vajon hol rontottam el?

–  Néha tényleg idegesítő tudsz lenni – sziszegte, majd ajkát beharapva felállt a helyéről.

A mozdulat kecses volt, de a vállain megfeszült az izmok vonala. Mintha minden lépésével azt üzente volna: „Ha nem tudsz velem bánni, akkor megmutatom, milyen az, amikor nélkülem maradsz.” A fekete koktélruha körülölelte a testét, minden rezdülése újabb kihívás volt.

De nem hagyhattam, hogy csak úgy elsétáljon. Mielőtt eltávolodhatott volna, a csuklójánál fogva elkaptam. A mozdulat határozott volt, talán egy kicsit erőteljesebb is, mint kellett volna. Éreztem, ahogy megáll, a teste megfeszül az érintésem alatt.

– Hova mész? – kérdeztem halkan, a hangom mély volt és karcos.

Lassan fordult felém, a tekintetében a dac még mindig parázslott. A szeme sarkában apró ráncok jelentek meg, ahogy összevonta a szemöldökét. A csuklóm körül éreztem az ujjaim alatt a pulzusa lüktetését, gyors és heves volt, mintha csak visszhangozná a saját szívverésemet.

– Fel a színpadra! Csak figyelj és tanulj! – sziszegte szemtelenül, majd egy határozott mozdulattal kirántotta a kezét a szorításomból.

Egy pillanatig csak álltam ott, és alig hittem a szememnek. Tényleg fel akar menni oda? A színpad üres volt, a bár félhomályában senki sem fordított figyelmet rá. Mégis láttam rajta, hogy komolyan gondolja.

Elégedett, kihívó mosoly játszott az ajkán, miközben elindult a színpad felé. Megadóan mosolyogva visszaültem a helyemre, a bőrkanapé hűvösen simult a hátamhoz. Egy szivar után nyúltam, meggyújtottam, és hagytam, hogy a füst lassan kiszökjön az ajkaim közül.

Ez a lány... annyira cserfes, annyira kiszámíthatatlan. Minden mozdulata kihívás, minden szava provokáció. És mégis, érzem, hogy ő az, aki igazán hozzám illik. Akármennyire is fiatal, akármennyire is veszélyes játékot űzünk. A szívem mélyén tudom: nélküle minden olyan üres lenne. Barbi felpillantott a DJ-re, és egy határozott, laza mozdulattal intett neki. A DJ elmosolyodott, majd felcsendült Alina Baraz – "Fantasy" című dala. Az első akkordok lassan, lüktetően szivárogtak szét a bár félhomályában, a fülledt füstön keresztül kúsztak, és minden érzékemet elöntötték. A dallam érzékien, lágyan borult ránk, mint egy bársonyos lepel.

Barbi a mikrofonhoz lépett, és amikor megszólalt, a hangja úgy simult a zenéhez, mintha mindig is ezt énekelte volna. A szavakat halkan, sejtelmesen ejtette ki, és minden egyes sor úgy táncolt az ajkáról, mintha egy varázsige lett volna.

“Can we make it all night?We don’t stop, fill up on my body, babe...”

A csípője lassan mozdult a zene ütemére, a fekete koktélruha pedig minden mozdulatát lekövette, kiemelve a vonalait. Az ujjaival végigsimított a nyakán, majd a hajába túrt. A szeme néha rám villant, az a huncut, kihívó csillogás pedig újabb és újabb szikrát szórt közénk.

Mélyet szívtam a szivar füstjéből, és próbáltam megtartani a nyugalmamat. De Barbi minden egyes mozdulata felperzselt belülről. Ahogy a dal tovább hömpölygött, a vágy lassan, de biztosan átvette felettem az irányítást.

“So what you wanna do?Let's just run, girl, if we wake up and you wanna break up, that's cool...”

A közönség elbűvölten figyelte őt, de tudtam, hogy ez a műsor nekem szól. Csak nekem. Ő is tudta. A szavai, a pillantásai – mind nekem üzentek. A szemem végigsiklott rajta, és a vágy forró hullámként tört rám.

Istenem, mit fogok majd vele tenni, ha végre kettesben leszünk! A gondolat felperzselt. Jutalom és büntetés… olyan intenzitással, hogy az én nevemet fogja kiáltani újra és újra, elnyújtott kéjjel az ajkán. Mélyet szippantottam a szivarból, a füst keserűen simította végig a torkomat, majd lassan kifújtam. Az ital után nyúltam, de a kezem megremegett. Igen, tudom. Barbi ennyire hatással van rám. A jelenléte, a mozdulatai, az az őrjítő mosolya – egyszerűen felpörget, a vérem pezseg tőle.

Nem tudok leállni. És nem is akarok.

Amikor az utolsó sor elhalt, Barbi lehunyta a szemét, mély levegőt vett, majd lassan leengedte a mikrofont. Az ajkán apró, sejtelmes mosoly játszott. Léptei puhán, érzékien vitték vissza hozzám. Megállt előttem, kezeit a csípőjére tette, és a tekintete belefúródott az enyémbe.

– Na, tanultál valamit? – kérdezte szemtelenül, az ajkait beharapva.

Felhorkantam, lassan kifújtam a szivarfüstöt, és végigmértem őt. A szívem zakatolt, az idegeim pattanásig feszültek.

– Csak annyit, hogy ez a játszma még messze nem ért véget – morogtam, a szemeibe nézve.

Barbi kihívóan felvonta a szemöldökét, és egy lépéssel közelebb hajolt.

– Akkor ideje eldönteni, hogy nyerni akarsz-e, vagy csak játszadozol.

Ajkai puhán érintették az arcomat, épp csak annyira, hogy felperzseljék a bőrömet. A csók nem volt több egy érintésnél, mégis úgy éreztem, mintha egy bomba robbant volna fel bennem. Mielőtt reagálhattam volna, Barbi hátrébb lépett, egy apró, pimasz mosollyal az ajkán. Mintha csak játszana velem, mintha tudná, hogy ezzel mennyire felingerelt most. 

– Ne aggódj, még lesz időd meghálálni – suttogta huncutul, majd lazán legyintett, és elindult a bárpult felé. A csípője lágyan ringott minden lépésnél, mintha csak azt akarná, hogy kövessem a tekintetemmel.

Tudtam, hogy direkt felhergel. De ez az egész dolog már nem várhatott tovább. Felkeltem a helyemről, a mozdulat szinte ösztönös volt. Egyetlen határozott mozdulattal megigazítottam a nyakkendőmet, a tekintetem végig rajta tartottam. A vérem lüktetett, a szívem őrült ritmust diktált. Ez nem lesz több üres dumánál. Ez a dolog itt és most fog lezárulni.Elindultam felé, a lépteim ösztönösek voltak, minden kétséget kizárva. Barbi épp a bárpultnál állt, és egy újabb koktélt rendelt. Ahogy mellé értem, meg sem vártam, hogy rám nézzen. A csuklójánál fogva megpördítettem, szembefordítottam magammal.

A szeme tágra nyílt, de a mosoly nem tűnt el az arcáról. Pontosan tudta, mi következik.

– Most azonnal velem jössz – morogtam rekedten, és nem kérdeztem, nem könyörögtem.

A szája sarkában megrándult az a kihívó mosoly, amitől minden önuralmam semmivé foszlott.

– És ha nem akarok? – kérdezte halkan, de a tekintete elárulta. Pontosan erre vágyott.

Közelebb hajoltam hozzá, az ajkaim súrolták a fülét, ahogy válaszoltam:

– Akkor még jobban fogod akarni.

Egy másodpercig farkasszemet néztünk, majd láttam, ahogy megcsillan a szemében az a tüzes szikra, amitől elvesztem. Egyetlen szó nélkül engedte, hogy kézen fogva a férfi mosdó felé vezessem.

A zene tompán dübörgött mögöttünk, a bár füstje elhalványult, ahogy az ajtó mögöttünk becsukódott.

Most már nem volt visszaút. Ahogy beléptünk a férfi mosdóba, még hallottuk a zene tompa lüktetését. Az emberek beszédét, és a koktél poharak csillingelését. A levegő vibrált körülöttünk, és a feszültség csak egyre nőtt. Barbi hátrapillantott rám, az ajkán az a csábos mosoly látszott, amitől mindig elvesztem az eszemet. Még mindig fogtam a csuklóját, de most már nem volt szükség rá, hogy visszatartsam. Nem akart menekülni. Ugyanolyan elszánt volt, mint én.

– Egész este erre vártál, igaz? – suttogta, miközben lassan hátrált, és nekidőlt a hideg márvány pultnak.

A szemei csillogtak a vágytól, a mellkasa szaporán emelkedett és süllyedt. A fekete koktélruha rásimult a testére, de tudtam, hogy nem sokáig marad rajta.

– Nem csak én vártam erre – válaszoltam rekedten, és közelebb léptem hozzá.

A kezét a mellkasomra tette, ujjai végigsiklottak az ingem anyagán, mielőtt az ujjaim közé csúsztak volna. Egy pillanatra csak néztük egymást, a csenddel játszottunk, amit bármelyik másodpercben megtörhetett a bennünk égő szenvedély.

De nem volt türelmünk tovább várni.

Egyetlen mozdulattal a tarkójára simítottam a kezem, és magamhoz húztam. Ajkaink vadul és követelőzően találkoztak, a csók mély volt, mohó és féktelen. Éreztem, ahogy az egész teste reagál rá, ahogy minden ellenállása elolvad. A nyelve az enyémhez simult, és az érzés olyan volt, mintha lángra lobbantottak volna. Az ujjaim lassan végigsiklottak a hátán, majd a ruha vékony pántját lecsúsztattam a válláról. A selyemanyag finoman siklott végig a testén, majd a földre hullott. Elhúzódtam tőle, hogy leguggolhassak. Megkértem, hogy emelje fel a lábait, hogy kibújtassan a csipkés bugyijából. Majd felnéztem rá.

A látvány szédítő volt: a füstös fények megcsillantak a teste vonalain, a szeme pedig kihívóan, mégis sebezhetően nézett le rám.

– Ne nézz így – suttogta, a hangja remegett az elfojtott vágytól.

– Miért ne? Gyönyörű vagy – suttogtam, miközben ujjaim végigsiklottak a derekán. Felálltam, és egy határozott mozdulattal közelebb vontam magamhoz, hogy ne maradjon köztünk távolság.

A testünk szorosan egymáshoz simult, minden mozdulatunk egyre türelmetlenebb lett. Barbi körém fonta a karjait, a körmei finoman belemartak a hátamba, ahogy újra és újra megcsókoltam. Nem érdekelt semmi más, ebben a mosdóban csak mi ketten voltunk, és az a végtelen vágy, ami már nem tűrt halasztást. A kezeim felfedezték a testét, minden érintésem nyomán libabőr futott végig rajta. A levegőt kapkodva szívta be, ahogy ajkaim a nyakát csókolták, végig a kulcscsontján, majd vissza az ajkaihoz. Amikor bekaptam a mellbimbóját hangosan felnyögött, én pedig megmarkoltam a melleit, hogy még jobban elveszítse az eszét. 

– Oszkár… – nyögte a nevemet, és a hangja szinte könyörgés volt.

De nem tehettem mást. Szívogattam, és csókolgattam a testrészeit, majd visszatértem a nyakához. A bőre forrón pulzált az ajkaim alatt, és minden érintésemre megremegett. Az egyik kezem lassan lefelé indult, végigsiklott a derekán, majd elérte az ölének domborulatát. Ujjaim finoman, szinte kínzó lassúsággal simították végig a szeméremdombját, épp csak érintve őt, mint egy ígéretet, amit még nem akarok betartani.

Barbi megfeszült, teste önkéntelenül közelebb tolta magát az érintésemhez. Ujjai az enyéimet keresték, próbálva a csiklójához irányítani őket. A vágytól homályos szemei könyörögtek, hogy adjam meg neki, amire szüksége van.

De én nem siettem.

Elmosolyodtam, és kihívó pillantással néztem bele a szemébe. Ezután az  ajkaim újra  övéhez simultak, miközben az érintésem szándékosan elkerülte azt, amit annyira akart. Az ujjaimmal köröztem a szeméremajkak körül, miközben éreztem mennyire keményedik a bőre, az intim része durván pulzált az izgalomtól.

– Rossz kislány voltál ma este – suttogtam rekedten a fülébe, majd finoman beleharaptam a fülcimpájába. – Nem gondoltad, hogy ilyen könnyen megúszod, igaz?

Barbi ajka megremegett, a szeme lángolt az elfojtott vágytól.

– Oszkár... – nyögte a nevemet, a hangjában ott volt a könyörgés, a vágy, és a szemtelen kihívás is. Tudta, hogy ez a játszma csak akkor ér véget, amikor én akarom.

De a türelmem kezdett elfogyni. Láttam rajta, hogy minden pillanat, amit elvettem tőle, csak még jobban feltüzelte. És engem is.

Azt hiszem, elég volt a büntetésből.

Lassan a derekára csúsztattam a kezem, és egy határozott mozdulattal megemeltem. Apró, meglepett nyögés hagyta el az ajkát, miközben a teste ösztönösen hozzám simult. Éreztem, ahogy combjai körém fonódnak, ahogy átadja magát az érintésemnek.

– Ülj csak ide – morogtam halkan, miközben a mosdó szélére helyeztem őt.

Barbi hátravetette a fejét, a haja lágyan omlott alá, fekete fátyolként keretezve az arcát. A szemei tágra nyíltak, az ajkai résnyire nyíltak, ahogy próbálta rendezni a légzését. Mégis, a szemtelensége nem tűnt el.

– Mindig szeretsz parancsolgatni, igaz? – suttogta, de a hangja remegett az elfojtott vágytól.

– Csak akkor, ha tudom, hogy élvezed – válaszoltam, miközben az ujjaimmal simogattam a belső combját. 

Majd szétnyitottam a lábait, és a puncijához hajoltam.

Először gyengéd csókokkal hintettem be, ízlelgetve minden apró rezdülését. Aztán hirtelen egyetlen lassú nyelvmozdulattal érintettem a lüktető vágatát. Barbi éles sikolyát elnyomta a saját keze, amivel a szájára tapadt. Nyelvem lassan kalandozott a csiklója felé, ahol apró szívásokkal kényeztettem, amíg keménnyé nem vált az érintésem alatt. Éreztem, ahogy nedvessége egyre intenzívebbé válik, mintha képtelen lenne megfékezni magát. Fel-felpillantottam rá; a látvány, ahogy a teste vonaglik a mosdópulton, egyszerre volt gyönyörű és őrjítő. A vágy az arcára volt írva, és tudtam, hogy csak egy hajszál választja el attól, hogy elveszítse a kontrollt. De még játszani akartam vele, húzni a pillanatot, amíg a türelme teljesen el nem fogy.

Barbi tekintete szinte könyörgött, az ajkába harapott, hogy visszatartsa a szavakat.

– Oszkár... – nyögte halkan, a hangja tele volt szenvedéllyel és egy kis tehetetlen daccal.

– Mondd ki, mit akarsz – suttogtam a lába közé hajolva, az ajkaim épp csak súrolták a szeméremajkait.

– Téged... most – válaszolta végül, mindenféle gátlás nélkül.

Barbi egyre jobban a számhoz feszült, miközben faltam a punciját.Az apró, kéjes nyögései csak tovább fokozták a vágyamat. Minden sóhaja, minden halk zihálása olaj volt a tűzre bennem. Úgy éreztem, irányíthatom az érzékeit, mintha a testének minden apró rezdülése az ujjaim és a nyelvem táncára várna.

– Ugye tudod, hogy megőrjítesz? – nyögte, amikor egy pillanatra elhúzódtam tőle. A szemei lázasan csillogtak, a vágytól elhomályosult tekintetéből szinte kiolvadt a józanság.

– Pont ez a cél – válaszoltam vigyorogva, miközben az ujjaim végigcirógatták a nedves részt, ahol az imént a nyelvem járt. Ahogy az egyik ujjam lassan belécsúszott, éreztem, hogy az izmai megszorítanak.

A fenébe is! Túl jó ez a csaj!

Egy pillanatra lehunytam a szemem, élvezve az érzést. – Annyira szűk vagy...

Barbi válaszul csak felnyögött, és a fejét hátravetette. A haja selymes fátyolként omlott le a vállairól. Még egy ujjammal csatlakoztam az elsőhöz, lassan, szándékosan kínzó tempóban mozogtam benne, miközben a hüvelykujjammal finoman köröztem a csiklóján.

Éreztem, ahogy egyre közelebb kerül a határhoz. Az izmai remegni kezdtek, a lélegzete elakadt. Ahogy a kéj hullámai körbefonták, az egész teste megfeszült. A hangja halk sikoltásként szabadult fel, a keze pedig a csuklómra kulcsolódott, mintha nem akarna elengedni.

Egy utolsó lökéssel, egy utolsó érzéki csókkal a combján végül elengedtem őt. Barbi zihálva, kipirult arccal nézett rám, miközben még mindig a pulthoz támaszkodott. Szemeiben egyszerre tükröződött kielégülés és mohó éhség.

– Ezzel még nincs vége – mondtam sötéten, miközben végigsimítottam az állán, majd közelebb hajoltam hozzá, hogy a fülébe suttogjam. – Most te jössz.