Barbi 23. fejezet

A wellness randi

Amikor beléptem a wellnessközpont előterébe, a hely kellemes, nyugtató citromfű illata azonnal körülölelt. A légkör pihentető volt, pont amire most szükségem volt. Az izgalmak után itt az ideje egy kis lazításnak – és persze annak, hogy Oszkárt végre kiszakítsam a mókuskerékből. Megfordultam, és akkor lépett be Oszkár. Azonnal észrevettem rajta, hogy valami nincs rendben. A vállai mereven álltak, a tekintete sötétebb volt a megszokottnál, mintha valami súlyos teher nyomná. Az arca gondterhelt volt, a szeme alatt apró árnyékok húzódtak. Mi a fene történt vele?

A gondolataim száguldani kezdtek. Biztos a küldetés miatt? Vagy talán Dorinának elmondta a viszonyunkat? Próbáltam olvasni a tekintetéből, de olyan volt, mintha távolságtartóbb lenne. Különös.

Ahogy odaért a recepcióhoz, egy mosollyal próbáltam enyhíteni a köztünk lévő feszültséget. A recepciós lányok kedvesen kérdezték a nevünket, majd átnyújtottak egy-egy karórát a belépéshez. Mellé törölközőt is kínáltak, a szaunázás lehetőségére utalva. Magamhoz öleltem a puha törölközőt, és mélyet beleszippantok. Imádom a frissen mosott textilek illatát. Ezután ismét a férfira pillantottam. A tekintetében ott bujkált valami kiismerhetetlen – talán várakozás, talán kétely. A szívem gyorsabban vert, de próbáltam nyugodtnak tűnni. A levegő tele volt kimondatlan szavakkal és rejtett jelentésekkel. Vajon ő is érzi ezt a feszültséget? Vajon tudja, hogy ez a nap más, mint a többi?

– Szia! – köszöntem neki vidáman, és egy gyors puszit nyomtam az arcára.

– Szia – dörmögte az orra alatt, majd felkapta a kulcsot a recepciós pultról. A hangja olyan volt, mint egy morgó medvéé. Ez meg mi volt? Oszkár sosem volt ennyire... távolságtartó velem.

Egy pillanatra lefagytam, próbáltam eldönteni, hogy ez most a fáradtság, a düh vagy valami más miatt van. Próbáltam oldani a feszültséget.

– Lent tali! – mondtam lelkesen,hátha ezzel visszarántom a megszokott, incselkedő hangulatunkba.De ő csak bólintott egy alig láthatót, és nem válaszolt. Az egész lénye hideg volt, mintha egy ajtót csukott volna be előttem. Egy fura gombóc gyűlt a torkomban, de gyorsan elnyomtam. Bárcsak elmondanád mi bánt!

Megvontam a vállam, és megpróbáltam nem foglalkozni vele. Magabiztos léptekkel indultam a női öltöző felé, a tűsarkúm kopogása hangosan visszavert a folyosón. Amikor megérkeztem az öltözőbe, ledobtam a táskámat a padra, és nagy sóhajjal leültem mellé. A kezem a cipőm csatjához nyúlt, de a gondolataim máshol jártak. A hűvös viselkedése nem hagyott nyugodni. Mi történhetett, ami ennyire felkavarta?

Fél szemmel a tükörben néztem magamra. Az arcomon még mindig ott volt a mosoly halvány árnyéka, de a szememben már láttam a bizonytalanságot. Nem tetszett ez az érzés. Nem szoktam Oszkártól ezt kapni. Mi ketten mindig nyílt lapokkal játszottunk, még akkor is, ha a világ körülöttünk romokban hevert. Vagy mi okoztuk azokat a romokat mások körül.

Lehet, hogy tényleg ideje lenne megbeszélnünk, hogy mi is van velünk? Nem szeretem a bizonytalanságot, és főleg nem szeretem azt, ha valaki elzárja előlem az érzéseit. Felálltam, és a tükörképemnek egy elszánt pillantást küldtem. A vállamra terítettem a törölközőt, és elindultam a medencetér felé. Akármi is nyomja Oszkár lelkét, nem fogom hagyni, hogy közénk álljon. Ha kell, kihúzom belőle az igazságot – mert én nem az a típus vagyok, aki csak úgy félredobja a dolgokat. Várj csak, Oszkár... Ez a jég nem fog örökké tartani.

Belépek a medencetérbe, a kellemes, meleg pára azonnal körbeölelt, mint egy puha selyem. A fények sejtelmesen játszottak a víz felszínén, a légkör nyugalmat sugárzott, de bennem egészen másféle feszültség tombolt. A tekintetem azonnal megtalálta Oszkárt, aki a medence szélénél állt, és a vizet bámulta. A vállai még mindig merevek voltak, az arca feszült, mintha belső önmagával küzdene. Egy pillanatig csak néztem őt. A vízcseppek lassan csorogtak végig az izmos hátán, a dereka köré csavart törölköző pedig épp csak annyit takart, hogy az elmémnek maradjon tere fantáziálni. De a vonzó külső mögött most valami komor árnyék bujkált. Mély levegőt vettem, majd határozott léptekkel odasétáltam mellé. Letettem a törölközőmet a medence szélére, majd finoman megérintettem a karját.

– Mi folyik itt, Oszkár? – kérdeztem halkan, a hangomban egyszerre volt kíváncsiság és aggodalom.

Felém fordult, a szemei még mindig komorak voltak. Egy pillanatig csak nézett, mintha vívódna, hogy megnyíljon-e előttem vagy sem. Aztán nagyot sóhajtott, és végre megszólalt.

– Nem akarom rád zúdítani a problémáimat, Barbi – mondta fáradt hangon. – De néha úgy érzem, hogy kicsúszik a kezemből az irányítás.

A szavai szíven ütöttek. Láttam rajta, hogy komolyan gondolja. Hogy ez most nem csak a küldetésekről, a csapdákról vagy a játszmákról szól. Ez valami mélyebb volt. Dorina. Közelebb léptem hozzá, és ujjaimat végigfuttattam a karján, próbálva egy kis meleget és biztonságot adni neki.

– Nem kell mindig mindent egyedül cipelned, Oszkár – suttogtam. – Itt vagyok neked. És tudod, hogy mindig számíthatsz rám.

A tekintete ellágyult egy pillanatra, mintha a kemény felszín alatt egy rés nyílt volna. Egyetlen szó nélkül megragadta a derekamat, és közelebb húzott magához. Az ajkai súrolták az enyéimet, de a csók nem volt gyors vagy mohó. Inkább lassú, szenvedélyes, mintha ebben a pillanatban próbálná elmondani mindazt, amit szavakkal nem tudott. Én pedig abban a percben megfeledkeztem, hogy nyilvános helyen vagyunk.

Oszkár csókja mélyebb lett, a kezei a derekamról a hátamra siklottak, mintha még közelebb akarna húzni magához. Éreztem az izmai feszülését, a légzése egyre szaporább lett, és én is elvesztem a szenvedély forró örvényében. Mikor elváltak az ajkaink, a homlokunkat összeérintettük. A szemeimbe nézett, és végre láttam benne valami melegséget, ami eltüntette az előző ridegséget.

– Köszönöm – suttogta halkan.

Elmosolyodtam, és az ujjaimmal végigsimítottam az arcán.

– Ezt még ne köszönd meg. Azt hiszem, a wellness részleg még tartogat számunkra egy-két izgalmat – mondtam kihívóan, majd egy hirtelen mozdulattal a medencébe ugrottam.

A víz körülölelt, és nevetve buktam fel a felszínre. Oszkár rám nézett, a szája sarkában egy mosoly bujkált, majd ő is utánam vetette magát. Felém úszott, én pedig átkaroltam őt. Úgy csókolóztunk a medencében, mint a szerelmes kamaszok. A víz finoman fodrozódott körülöttünk, ahogy egyre szorosabban vont magához. A csókja egyszerre volt gyengéd és követelőző, mintha sosem akarna megszabadulni tőlem. Az ujjaim a tarkójára siklottak, és finoman beletúrtam a hajába. Éreztem, ahogy az izmai megfeszülnek az érintésemtől. Egyre szaporábban vettük a levegőt, de egyikünk sem akart lélegezni, mert ez a pillanat túl tökéletes volt ahhoz, hogy elengedjük.

Oszkár elhúzódott, majd a homlokomra támasztotta az övét. A tekintete sötét volt, tele elfojtott vággyal, és valami valami mélyebb, kimondatlan érzéssel, ami egyszerre volt ijesztő és izgalmas.

– Teljesen megőrjítesz Barbara!–  suttogta rekedten, a hangja elcsuklott a vágytól.

Elmosolyodtam, az ajkaim alig pár centire voltak az övétől.

– Pont ez a célom – leheltem, mielőtt újra megcsókoltam volna.

Félórával később a pezsgőfürdő buborékai halkan pezsegtek körülöttem, a forró víz puhán simogatta a bőrömet. Félhomály borult a helyiségre, a falakra vetülő gyertyafény táncoló árnyékokat rajzolt. Próbáltam lazítani, de a gondolataim zakatoltak, mintha a buborékok nemcsak a víz felszínén, hanem a fejemben is szét akarnának pukkanni. Egy halk ajtónyitásra kaptam fel a fejem. Az ajtó résnyire tárult, és belépett Oszkár. A félhomályban is pengeéles volt a tekintete, amely egyenesen rám szegeződött. A levegő hirtelen még forróbb lett, mintha a pezsgőfürdő gőze egyetlen pillanat alatt körém zárult volna. A pillantása végigsiklott a vállamon, a víz alá bukó mellkasomon, és mintha minden egyes pórusom érezte volna ezt az érintést. A gyomrom összeszorult, a bőröm bizsergett az átható figyelmétől.

– Azt hittem, egyedül szeretnél lenni – mondta rekedten, és ajkain sejtelmes mosoly játszott.

Nem válaszoltam. Nem is tudtam volna. A szívem úgy kalapált, mintha ki akart volna törni a mellkasomból. A szám kiszáradt, a gondolataim zűrzavarosak voltak. Egy részem azt kívánta, bárcsak kisétálna, hogy visszanyerjem a kontrollt. De a másik részem… nos, az azt akarta, hogy maradjon. Hogy közelebb lépjen. Oszkár lassan levette a papucsát. A mozdulatai tökéletesek és megfontoltak voltak. Aztán a fürdőnadrágját is lecsúsztatta, és a pillanat végtelenséggé nyúlt. A tekintetem akaratlanul követte minden mozdulatát. És persze, hogy megláttam az ágaskodó szerszámát. Így végképp nem tudtam levenni a szememet róla.

Óvatosan belépett a pezsgőfürdőbe, a víz fodrozódva nyelte el izmos alakját. Oszkár lassan közelebb araszolt a pezsgőfürdőben, az arcán az a jól ismert, kacér mosoly terült szét. A térdei az enyémhez értek, majd a keze finoman a vállamra simult. Az érintése határozott volt, mégis gyengéd. Hüvelykujja körkörösen masszírozni kezdte a megfeszült izmokat.

– Lazulj el egy kicsit – suttogta, a hangja mélyen és rekedten búgott a fülembe.

Éreztem, ahogy a testem egyre inkább elenged. Az ujjai végigsiklottak a nyakamon, a kulcscsontom mentén, majd lassan a vállaimról a hátamra tértek át. A forró víz körülölelt, az érintése pedig mágnesként vonzott hozzá. Minden apró mozdulata végigbizsergett a gerincemen, és a levegő kezdett még sűrűbbé válni közöttünk. Hirtelen a kezei a fürdőruhám pántjaihoz siklottak. Az ujja hegyével finoman megemelte az anyagot, és pajkosan meghúzta. Nevetve kaptam a keze után.

– Hé! – szóltam rá, megjátszott felháborodással. – Mit csinálsz?

– Ez a ruhadarab felesleges– válaszolta pimasz mosollyal, miközben egyre célratörőbben kezdte lefejteni rólam a fürdőruhát.

Nevetve próbáltam megakadályozni, hogy sikerrel járjon, de az ujjaim ügyetlenek voltak az ő céltudatos kezeihez képest. A nevetésem visszhangzott a pezsgőfürdő körül, miközben a vízcseppek lágyan siklottak le a bőrünkről.

– Oszkár, hagyd abba! – tiltakoztam flörtölősen, de közben tudtam, hogy valójában egyáltalán nem szeretném, hogy abbahagyja.

Egyetlen mozdulattal lehúzta a pántokat a vállamról. A fürdőruha lassan a víz alá süllyedt, és a mellkasomra hűvösen tapadt az anyag. A nevetésem elhalt, amikor a tekintetünk találkozott. A vidámság helyét hirtelen átvette valami sokkal intenzívebb. Valami, amit mindketten próbáltunk kordában tartani, de most végleg kiszabadult. A szemei sötéten csillogtak, és az én lélegzetem is elakadt. Egy pillanatig csak bámultunk egymásra, mintha azon a vékony határon egyensúlyoznánk, ahol még minden visszafordítható lenne.

De egyikünk sem akart visszafordulni.

Lassan, szinte öntudatlanul mozdultam. Térdeimet megemelve közelebb csúsztam hozzá, és végül az ölébe ültem. A combjaim körülölelték a derekát, a tenyerem a vállára simult. Éreztem a teste forróságát, a víz pezsgése pedig egyre távolabb került a valóságtól. A farka azonnal a puncimhoz nyomult, én pedig halkan felsóhajtottam. Oszkár kezei a derekamra fonódtak, az ujjai lágyan cirógatták a bőrömet. Az ajkai csak egy leheletnyire voltak az enyémtől. A szexuális feszültség szinte tapintható volt a levegőben, és tudtam, hogy innen már nincs visszaút.

– Barbi… – suttogta, a hangjában egyszerre volt könyörgés és ígéret.

Nem hagytam, hogy befejezze. Az ajkaim az övéire tapadtak, és végre átadtuk magunkat a pillanatnak. Ujjai a hátamon kalandoztak, majd végigsiklottak a csípőm vonalán. A bőröm alatt lángnyomokat hagyott minden érintése. Elszakadtam az ajkaitól, hogy levegőhöz jussak, de csak egyetlen másodpercre. A puncim már lüktetett a visszafojtott érzésektől, alig vártam már, hogy szeretkezzünk.

–Kérlek…Tegyél magadévá… Alig bírok magammal…–nyögöm a fülébe, majd gyengéden belecsókolok a nyakába. Az illata most vegyült a klór halvány szagával, de alatta még mindig ott volt az a friss, férfias aroma, amitől mindig megremegek. Hallom, hogy egy halk sóhaj szakad ki belőle. A válla megfeszült, mintha csak egy vékony cérnaszál tartaná vissza attól, hogy átadja magát a pillanatnak. Az ujjai végigcirógatták a hátamat, és a gerincemen egy kellemes borzongás futott végig.

– Ezt akarod, Barbara? – kérdezte halkan, a hangja mély és rekedt volt, ahogy kimondta a nevemet.

Válasz helyett ajkaimat a mellkasára tapasztottam, apró csókokkal haladtam lefelé, érezve, ahogy megfeszül minden izmával. A kezei a combjaimra siklottak, az érintése egyszerre volt gyengéd és birtokló. Hirtelen megemelt, és az ölébe ültetett. Kioldotta a fürdő bugyim pántját, és kitette a medence szélére. Már tiltakozni sem volt erőm, amikor megéreztem a keményedő férfiasságát a puncim bejáratánál. A hátam a mellkasához simult, miközben elkezdte simogatni a melleimet.

– Már túl késő visszafordulni bébi – suttogta, a hangja forró és mély volt, mint egy visszafojtott vulkán.

– Nem is akarok – válaszoltam zihálva, és hagytam, hogy a szenvedély magával sodorjon.

Ekkor nem kellett kétszer mondani. Őrült izgalomba kerültem, és alig vártam a beteljesülést. Erősen megmarkoltam Oszkar combjait, és még jobban a farkára csúsztam. Néha felnyögtem a gyönyörűségtől, és felhajtott fejjel kezdtem el mozogni rajta. Közben a férfi az egyik mellemhez hajolt, és elkezdte ingerelni a bimbóimat. Azt hittem rögtön elveszítem a maradék önuralmamat, így egyre gyorsabban pattogtam rajta. Annyira akartam, úgy szerettem őt, ahogy bennem volt, ahogy élvezettel csókolgatott és simogatott. Minden jóval elhalmozott. Annyira megérdemli, hogy szeressék. Tudom, hogy valami bántja őt, majd hallom, hogy Oszkár egyre hangosabban nyögdécsel, én pedig nem állok le. Ó, igen! Jussunk el együtt a csúcsra! Veled együtt szeretnék lebegni az időtlen térben. A puncim hirtelen megfeszült Oszkár farka körül, és akkorát élveztem, mint még soha azelőtt. Éreztem a férfi lüktető férfiasságát, és ő is eljutott a csúcsra. Oszkár félhangosan felsóhajtott, és hátravetette a fejét. Én pedig megsimogattam az arca vonalát. Olyan gyönyörű tud lenni, amikor elmegy.

–Szeretlek Oszkár!–mondom rekedt hangon.

–Én még jobban Barbi!–és gyengéd csókot lehel az ajkaimra.

A medence víztükre még mindig gyűrűzött körülöttünk, ahogy kifulladva, a szenvedélytől kipirulva elváltunk egymástól. Oszkár tekintetében az elégedettség és a csibészes fény keveredett, ami mindig felkavar bennem valamit. Egy utolsó csókot nyomott az ajkaimra, mielőtt kilépett volna a medencéből. A víz halkan csorgott végig a bőrünkön, ahogy a medence szélénél állva gyors mozdulatokkal magunkra kaptuk a törölközőket. A hajamból csöpögő víz apró patakokban folyt végig a vállamon, de most ez volt a legkevésbé fontos. Oszkár törölközőjét a derekára tekerte, majd rám villantotta azt az ördögi mosolyát, amitől mindig elgyengülnek a térdeim.

– Nyomás haza! – mondta vidáman,és egy váratlan mozdulattal a fenekemre csapott.

– Hé! – kiáltottam fel nevetve, majd visszacsaptam a törölközőmmel az oldalára, a hangosan csattanó anyag tompán visszhangzott a medencetérben.

– De rossz vagy! – kacagtam, és láttam, ahogy a szemében újra felvillan a vágy szikrája. Az arcán az a féloldalas mosoly ült, ami mindig azt jelezte: ezt még nem úszod meg.

A folyosón haladva a lábunk nyomán apró vízcseppek maradtak, de egyikünket sem érdekelte. Félúton Oszkár hirtelen megállt, megragadta a derekamat, és magához húzott. Olyan szenvedélyes csókot adott, hogy alig tértem magamhoz. Amikor elváltunk egymástól, a szívem még mindig hevesen kalapált, az ajkaimon pedig ott égett az érintése.

– Készülj, mert ez még nem ért véget – suttogta, miközben a szemembe nézett.

– Alig várom – válaszoltam mosolyogva.

Elértünk az öltözők ajtajához. Egy utolsó, lopott pillantást váltottunk, majd külön utakon indultunk tovább. Ahogy beléptem az öltözőbe, a tükörből egy kipirult, elégedett nő nézett vissza rám. A mosolyom nem akart lehervadni az arcomról.

Ez a nap tökéletes volt. És a legjobb még csak most jön.