Barbi 24. fejezet

Egy újabb szint

A nappali ablakán át beszűrődő délutáni fény aranyra festette a szobát. A csend körülölelt, de most nem volt nyomasztó vagy fojtogató. Inkább megnyugtató volt, mint egy csésze gőzölgő kávé. Az ujjaim lassan köröztek a kezemben tartott kávéscsésze peremén. A gondolataim egyetlen irányba kalandoztak. Oszkár ott ült a kanapén, egy könyvvel a kezében, de láttam, hogy nem olvas. A tekintete néha elkalandozott a lapokról, rám siklott, és amikor észrevette, hogy figyelem, a szája sarkában megbújó apró mosoly mindig ugyanazt az üzenetet hordozta: itt vagyok veled. Nem azért, hogy megmentsen, nem azért, hogy irányítson, hanem egyszerűen csak... hogy jelen legyen.

Ez a tudat hirtelen összeszorította a szívemet. Nem voltak nagy szavak vagy gesztusok, csak a csendes jelenléte. És valahogy ez volt az, ami a legnagyobbat jelentette számomra. Az elmúlt hónapokban rengeteg dolgot kellett újraértékelnem magamban. Rájöttem, hogy nem kell mindig mindent kézben tartanom. Hogy nem leszek kevesebb attól, ha néha elengedem a gyeplőt. Letettem a csészét az asztalra, és lassan felálltam. Oszkár felnézett, a könyv hangtalanul csukódott be az ölében. Ahogy közelebb léptem hozzá, a tekintetében láttam azt a csendes türelmet és támogatást, ami mindig ott volt, amikor szükségem volt rá. Tudtam, hogy neki sem könnyű. A saját démonjaival küzdött, de valahogy mindig megtalálta az erőt, hogy nekem is adjon belőle. Leültem mellé a kanapéra, és ő ösztönösen nyúlt a kezemért. Az érintése meleg volt, stabil és biztos. Egy pillanatig csak néztük egymást. Nem kellett semmit mondanunk. Az érzések ott voltak közöttünk, láthatatlan szálakkal szőve át a teret.

– Köszönöm, hogy itt vagy velem – suttogtam végül, a hangom alig volt több egy leheletnél.

Oszkár ujjaival finoman végigsimított a kézfejemen, majd közelebb hajolt, és egy lágy csókot nyomott a homlokomra. Az ajkai érintése megnyugtatott, mint a tengeri hullámok lassú, ritmikus ringatása.

– Mindig itt leszek – válaszolta halkan, a hangja mély volt és őszinte. – Nem kell egyedül csinálnod mindent, Barbi. És nem kell mindig erősnek lenned.

A szemeim megteltek könnyekkel, de ezúttal nem a szomorúságtól. Hanem attól az egyszerű felismeréstől, hogy valaki mellettem áll, aki lát engem, a hibáimmal és tökéletlenségeimmel együtt, és mégis marad. Hagytam, hogy a fejem a vállára simuljon, és a szemeimet lehunyva csak élveztem a pillanatot. Nem volt szükségünk szavakra vagy tervekre. 

Az emlékek lassan felszínre törtek. Eszembe jutott az otthonom. Az üres ház hatalmas szobái, ahol a csend nem volt nyugtató, inkább fojtogató. Apám gyakran távol volt, az üzleti útjai mindig fontosabbak voltak, mint az, hogy velem legyen. Anyám elvesztése pedig egy olyan űrt hagyott bennem, amit semmilyen luxus nem tudott betölteni. Hiába voltak körülöttem a ház alkalmazottai, akik mindig udvariasan mosolyogtak, akik gondoskodtak rólam, mégsem értették, mit jelent magányosan felnőni egy aranykalitkában. A hatalmas medence a kert közepén, a drága kocsik, a gardróbnyi dizájner ruha mind csak üres kellékek voltak egy élethez, amelyből hiányzott a valódi szeretet. Csak Dorina volt az, aki igazán látott engem. Ő volt az egyetlen barátom, aki időről időre átjött, és a legapróbb dolgoknak is együtt örültünk. Amikor mindenki más csak a felszínt látta, Dorina tudta, mi rejlik a mosoly mögött. Ő volt az egyetlen, aki mellett nem éreztem magam egyedül, még akkor sem, amikor az egész életem üresnek tűnt.

De most... ahogy Oszkár karjai óvón körbefontak, egy olyan melegség öntötte el a lelkemet, amit még sosem tapasztaltam. Nem volt szükség szavakra, nem volt szükség bizonygatásra. Egyszerűen csak itt volt. És ez az egyszerű jelenlét többet jelentett bárminél, amit valaha kaptam. A szemem sarkában gyűlő könnyek puhán gördültek le az arcomon. Ezúttal nem a magány fájdalma miatt sírtam, hanem a felismeréstől, hogy már nem vagyok egyedül. Oszkár látott engem, a hibáimmal, a sebeimmel, a tökéletlenségemmel együtt, és mégis maradt.

– Annyi időt töltöttem egyedül... – suttogtam, a hangom halk volt, de megtelt régi fájdalommal. – Azt hittem, nekem ez az élet rendeltetett. Hogy mindig csak magamra számíthatok.

Oszkár ujjai végigsimítottak a hátamon, az érintése gyengéd volt és megnyugtató.

–Most már minden rendben van. Most itt vagyunk egymásnak, és ez a lényeg.–válaszolta halkan.

A szívem hevesen dobbant, a szavai lassan, óvatosan szőttek össze egy új reményt bennem. Bárcsak örökké tartana ez a pillanat. Bárcsak mindig érezhetném ezt a biztonságot, ezt az elfogadást. Lehunytam a szemem, és mélyet lélegeztem. Most először mertem hinni abban, hogy talán nem kell mindig mindent egyedül megoldanom. Hogy talán van hely számomra is valaki szívében. Oszkár vállára hajtva a fejem, hagytam, hogy a boldogság finoman átjárja a lelkem minden apró repedését. Lehet, hogy a világ nem változott meg egy csapásra, de az én világom igen. És ez a pillanat most minden eddiginél többet jelentett.

A csend súlya már nem volt nyomasztó; helyette valami forró, lüktető érzés töltötte meg a teret közöttünk. Lassan felemeltem a fejem a válláról, és a szemébe néztem. Az írisze sötéten izzott, a tekintetében ott parázslott az a szenvedély, amitől mindig elgyengültek a térdeim.

– Mit szólnál egy fürdőhöz? – kérdeztem halkan, miközben az ujjaim végigcirógatták az arcélét.

A szája sarkában elégedett mosoly bujkált, de a szemei elárulták, hogy pontosan érti, mire gondolok.

– Jó ötlet – morogta rekedten, majd a kezével végigsimított a hátamon, mintha ezzel akarná jelezni, hogy nincs visszaút.

Felálltunk a kanapéról, és kézen fogva indultunk a fürdőszoba felé. A járásunk lassú volt, de a feszültség minden lépésünknél egyre csak nőtt. Amikor beléptünk a fürdőszobába, a meleg levegő máris körülölelt, a mennyezeti világítás halvány fénye lágy árnyékokat vetett a falra. Oszkár szó nélkül engedte meg a kádban a vizet, és ahogy a csapból ömleni kezdett a forró víz, a pára lassan betöltötte a helyiséget. A tekintetem végigsiklott rajta: a feszes vállai, az ing, ami most már túl soknak tűnt közöttünk. Egyikünk sem sietett. Mintha mindketten ki akartuk volna élvezni ezt a pillanatot. Oszkár lassan kigombolta az ingét, majd lehajította a földre, felfedve tökéletes mellkasát. Az izmait finoman árnyékolta a fürdőszoba fénye, és éreztem, hogy a szívverésem felgyorsul.

Ő sem maradt tétlen. Az ujjai a felsőm szegélyéhez értek, majd lassan felhúzták a bőrömről. Az érintése minden egyes centiméternél bizsergést hagyott maga után. Mire a felsőm a padlóra került, már alig kaptam levegőt. Most meztelenül álltam előtte, és nem takartam el magam. Álltam a tekintetét, ő pedig az enyémet. Oszkár keze a derekamra simult, és egy lassú mozdulattal közelebb húzott magához. Az ajkai forrón az enyémre tapadtak, a csókja eleinte gyengéd volt, majd egyre éhesebbé vált. A nyaka köré fontam a karomat, és még közelebb merészkedtem hozzá. A forró víz gőze körülöttünk kavargott, de a testünk melege ennél is intenzívebb volt. Óvatosan a kád széléhez vezetett, majd segített belépni a kellemesen forró vízbe. A víz azonnal körbeölelt, ellazította az izmaimat, de a bennem tomboló vágyat nem tudta lehűteni.

Oszkár utánam lépett a kádba, és leült velem szemben. A térdeink összeértek, és egy pillanatra csak néztük egymást. A hab egyre csak növekedett, miután tele töltöttem habfürdővel a kádat. Isteni virág illata van. A habok között közelebb csúsztam Oszkárhoz, a férfi pedig előre nyúlt. Az ujjai a mellemen siklottak végig, a tekintete olyan mély volt, hogy szinte elvesztem benne.

– Te vagy a legszebb dolog az életemben – suttogta, miközben az ujjaival félresimította az arcomból a hajamat.

A szívem hevesen vert, a szemeim megteltek vággyal és valami mélyebb érzéssel, amit most már nem akartam elrejteni.

– Akkor mutasd meg, hogy tényleg így gondolod – leheltem, és az ajkaimat az övéire tapasztottam.

Oszkár erős karjai gyengéden, mégis határozottan fonódtak a derekam köré. Egyetlen könnyed mozdulattal háttal fordított, és mire észbe kaptam, már az ölében ültem. A hátam a mellkasához simult, éreztem a szíve ritmusát, ami tökéletes összhangban vert az enyémmel. A víz körülölelt minket, de az ő közelsége volt az, ami igazán felhevítette a testemet. Lassan hátradőltem, a fejem a vállának támasztottam, miközben ő felém hajolt, hogy a kezével leöblítse a felsőtestemet. A forró víz apró patakokban csordogált végig a bőrömön, a cseppek lassan gördültek le a kulcscsontomon, a mellkasomon, és úgy tűnt, mintha az érintése irányítaná őket. Oszkár ekkor előhúzott egy szappant, és lassan végighúzta a tenyerén. A szappan krémes habot képezett az ujjai között, és az illata betöltötte a teret – friss, tiszta, mégis bódító. Mielőtt még bármit mondhattam volna, a kezei puhán, szappanosan érintették a vállamat, majd lassan elindultak lefelé.

Ahogy a tenyere végigsiklott a testemen, enyhe remegés futott végig rajtam. Az érintése egyszerre volt gyengéd és felfedező, mintha minden egyes mozdulatával azt üzente volna: itt vagyok, és most csak te számítasz. A szappanhab puhán siklott a bőrömön, de a kezei érintése ennél sokkal intenzívebb volt, mintha minden egyes érintéssel apró szikrákat gyújtott volna bennem.

A levegő a fürdőben egyre forróbb lett, a pára elhomályosította a tükröket, de mi csak egymásra figyeltünk. Oszkár ujjai lassan végigsimítottak a nyakam vonalán, majd a kulcscsontomon időztek el, mielőtt lejjebb csúsztak volna a mellkasomra. Minden mozdulata óvatos volt, mégis éreztem benne a visszafojtott vágyat. A szemem lecsukódott, és egy elégedett sóhaj hagyta el az ajkaimat. Az ujjaival a habot szétoszlatta a bőrömön, finoman masszírozva, kényeztetve minden porcikámat. A teste melege, a víz lágy ölelése és az ő érintése tökéletes harmóniát teremtett.

– Élvezed? – kérdezte rekedtes hangon, közvetlenül a fülem mellett, a lehelete forró volt a nedves bőrömön.

Csak egy halk nyögés volt a válaszom, mert a szavak már elhagytak. A testem átadta magát az érintése varázsának, miközben a melleimmel játszadozott. Az ujjaival finoman körözni kezdett a bimbókon, majd enyhén belecsípett, én pedig halkan felnyögtem az élvezettől. Ezután az ujjaival újra végigsiklott a karomon, majd a derekam köré fonódott a keze, és a farkára ültetett. Meglepetten felsikkantottam, majd hagytam, hogy a további élvezet elbódítson engem. A testünk eggyé vált, és egy mély sóhaj szakadt ki belőlem. A víz körülöttünk lágyan ringott, de a köztünk feszülő forróság szinte elviselhetetlenné vált.

Oszkár tekintete elsötétült, a vágy nyíltan csillogott benne. Az egyik kezével a derekamat tartotta, a másikkal a hátamat simította végig, miközben lassan irányított, hogy minden mozdulatunk tökéletes összhangban legyen. Az apró hullámok a kádban körkörösen indultak útjukra, ahogy mozogni kezdtünk. 

A szemeim lecsukódtak, és hagytam, hogy az élvezet magával ragadjon. Minden mozdulatával mélyebbre sodort az öröm forró, kavargó tengerébe. Az ujjaim a karjába válltak, és úgy kapaszkodtam belé, mintha ő lenne az egyetlen biztos pont ebben a tomboló érzés áradatban. A farka tökéletesen illett a puncimhoz, és egy percre se csúszott ki belőlem. Sőt az izmaimmal még jobban ráfeszültem, ő pedig hangos morgással adta tudtomra mennyire jól esik neki. A légzésünk, és a nyögésünk egyre szaporább lett, a víz csobogása elhalványult a fülemben, csak a szívem dübörgését hallottam. 

– Ó, istenem! Mindjárt elmegyek!– sikitom, és egyre durvábban pattogok rajta. 

Oszkár ajkai néha a nyakamhoz értek, finom csókokat lehelt a bőrömre, amitől a testemen végigfutott a borzongás. Ezerrel kapkodom a levegőt, és azt sem tudom már hol vagyok. Minden egyes mozdulatunkkal egyre közelebb kerültünk a határhoz, ahol már semmi sem számít, csak a beteljesülés forró hulláma. A testünk tökéletes összhangban mozgott, mintha mindig is így lettünk volna összerakva.

Egy végső, mély sóhajjal hagytam, hogy a gyönyör teljesen magába szippantson, és a fürdőszoba falai egy pillanatra elmosódtak, megszűntek létezni. A forróság hullámokban öntötte el a testemet, elhomályosítva minden józan gondolatot. Oszkár ujjaival gyengéden a nyakamhoz ért, majd beleharapott – ez a finom, mégis váratlan gesztus olaj volt a lángoló testem tüzére. Azt hittem, menten porrá égek a szenvedély hevében.

Amikor elcsitult a gyönyör, még egy darabig pihegtem Oszkár vállán. Felnéztem rá, és a szemeiben ott volt minden, amit éreztem: vágy, szerelem, és valami mélyebb kötődés, ami túlmutatott a testiségen.

Egy apró mosoly szaladt végig az ajkamon, miközben az ujjaimmal finoman végigsimítottam az arcán.

– Ez több volt, mint tökéletes – suttogtam.

Oszkár elmosolyodott, a keze gyengéden a hajamba túrt.

– Mindig az lesz – válaszolta halkan.

A víz lassan megnyugodott körülöttünk, de bennem még mindig tombolt az a forróság, amit csak ő tudott életre kelteni.

Oszkár

A fürdőszoba még mindig tele volt a forró víz gőzével, de a bennem tomboló tűz annál is hevesebben égett. Barbi a karjaim között simult hozzám, a bőre nedvesen csillogott, a szemei csillogtak a kielégüléstől és valami mélyebb, selymes érzéstől, amitől végleg elveszítettem a maradék önuralmamat. Lassan mozdultam, a kezem végigcirógatta a derekát, miközben gyengéden magamhoz vontam. Egy utolsó csókot nyomtam a nyakára, mielőtt elhúzódtam volna, hogy kiszálljak a kádból. A víz hangosan csobbant körülöttem, de az agyam már máshol járt.

– Gyere – mondtam halkan, rekedten, miközben a kezemet nyújtottam Barbi felé.

Szótlanul bólintott, az arcán ott ült az a huncut mosoly, amitől mindig elgyengülök. Kisegítettem a kádból, a törölköző után nyúltunk, de csak annyira, hogy épp eltakarjuk a bőrünkről lecsorgó vizet. A tekintetem végigfutott rajta, és újra elöntött az a forró késztetés, hogy birtokoljam, hogy érezzem minden egyes porcikáját. Még nem végeztem veled, Barbi...

A kezem a derekára simult, és egy finom mozdulattal magam elé tereltem, hogy a hálószoba felé induljunk. A lépteink nesztelenek voltak, mintha féltenénk ezt a pillanatot, szerencsére most senki nem volt itthon. Amikor beléptünk a hálóba, a lágy fények sejtelmes árnyékokat vetettek a falra. A levegő tele volt valami vibráló feszültséggel, ami minden egyes lélegzetvétellel csak egyre sűrűbb lett. Barbi háttal állt nekem, a nedves haját az egyik oldalra dobta, és a válla fölött visszanézett rám. A tekintetében ott parázslott az irántam érzett szerelme, ami engem is a végletekig feszített.

Lassan odaléptem hozzá, a kezem a derekára csúszott, majd gyengéden magam felé fordítottam. Az ajkai résnyire nyíltak, és mielőtt bármit mondhatott volna, birtokba vettem őket. A csókunk szenvedélyes volt, követelőző és határtalan, mintha ezzel akartam volna bebizonyítani, hogy ez a nő csak az enyém.

Az egyik karom a dereka köré fonódott, a másik kezem a combjára siklott, majd lassan felhúztam, hogy a testünk még szorosabban összeérjen. Barbi a lábait körém fonta, és az ágaskodó farkamhoz nyomta magát. Igen, már megint gyorsan felizgultam, ezt váltja ki belőlem ez a csaj. Folyton izgalomba esek, amikor a közelemben van.

– Oszkár… – nyögte a nevemet, a hangja elcsuklott, és tudtam, hogy elveszett, ugyanúgy, ahogy én is. A hajamba markolt, és gyengéden beleharapott a nyakamba, amitől önkéntelenül is felnyögtem. Megint szét fogom szedni őt, a végletekig akarom dugni. Addig amíg tízszer nem kiáltotta el a nevemet.

Óvatosan az ágy felé léptem vele, és mikor a matrac széléhez értünk, finoman hátradöntöttem. Barbi rám nézett, a szemeiben egyszerre volt sebezhetőség és teljes odaadás, amitől valami mélyen bennem felrobbant. Lassan fölé hajoltam, az ujjaimmal végigsimítottam a nedves bőrét, a nyakától egészen a köldökéig.

– Tudod, hogy mennyire szeretlek, ugye? – suttogtam, miközben az ajkaimmal finoman megcsókoltam a kulcscsontját.

– Naná, és én is téged – válaszolta halkan, a kezei a hátamra siklottak, és finoman végigkarcolták a bőrömet. Az érintése egyszerre volt gyengéd és türelmetlen.

A vágyam felülkerekedett minden szón, és az alig takaró punci láttán még nagyobb izgalomba estem. A farkam az égnek meredt, miközben végig simitottam a kezemmel a hasán, egészen le a szeméremtestéig. Majd lejjebb csúsztam az ágyon, és feljebb toltam a lábait. Megfogtam a farkamat és a szeméremdombját kezdtem el ingerelni, miközben ő még jobban széttárta a lábait. Először a kezemet használtam, így a nagyajkak közé fúrtam az ujjaimat megkeresve az elbújó csiklóját, majd a hüvelye felé siklottam, és tovább simogattam. 

Barbi hangosan felnyögött, amikor szorgosan dugtam az ujjammal. Ez az bébi, mindjárt a csúcson leszel. Olyan gyönyörű vagy, amikor a kéjtől dobálod magad. Ezután az ölébe húzódtam, és rávettem magam a puncijára. A nyelvemmel hevesen ingereltem a csiklóját, majd a hüvelybemenetét nyalogattam. Annyira finom és mámorító volt, hogy kezdtem elveszíteni az eszemet. Mivel már alig vártam, hogy benne legyek, így gyorsabban eljuttattam őt a csúcs határáig, a nedvessége forró volt a nyelvem alatt, és a lágy remegései olyan érzést keltettek bennem, mintha én is elveszíteném az eszemet. De nem hagytam neki, hogy ilyen könnyen kielégüljön. Az utolsó pillanatban megálltam, és elhúztam a nyelvemet a csiklójáról, és csak figyeltem őt. 

A mellkasa vadul emelkedett, az ajkai résnyire nyíltak, mintha még a levegőt is nehéz lenne beszívnia. A szememmel végigkövettem minden apró mozdulatát, a vörösen izzó arccsontjától egészen a remegő végtagokig. Barbi először még nem akarta elhinni, hogy megálltam. A sóhaja keserédes volt, szinte kínzó. A vágytól fűtött tekintetével először lehunyta a szemeit, majd hirtelen felhúzta magát a könyökére, és rám nézett. A pillantása egyszerre volt bosszús és könyörgő, mintha haragudna rám azért, amit tettem, de mégis többet akar.

– Oszkár… Ez kész kínzás... – nyöszörögte elhaló hangon, a rekedtségtől még édesebb volt a panasza. – Hiszen majdnem elmentem...

A szavai, a hangjának törékeny, mégis követelőző dallama az őrület határára kergetett. Egy elégedett mosoly jelent meg a szám sarkában, mert tudtam, hogy pontosan ez volt a célom. Megfeszítettem a karomat, hogy közelebb húzzam magamhoz, és egy lassú, puha csókot nyomtam az ajkára.

– Tudom, Barbi… – súgtam a szájába, a hangom mély és sötét volt, ahogy végigcirógatta a fülét. – De van, hogy a legjobb dolgokat ki kell érdemelni.

A mellkasához simultam, és láttam, ahogy a szeme elsötétül, a pupillái kitágulnak. A keze a tarkómra siklott, és a körmeit finoman a bőrömbe mélyesztette. Ez a kis jelzés elég volt ahhoz, hogy tudjam: most már nem játszhadozhatok tovább. A teste minden apró mozdulatával azt súgta, hogy csak rám vár, hogy végre teljesítsem az ígéretet, amit szavak nélkül adtam neki.

– Akkor ne kínozz tovább – mondta alig hallhatóan, a hangja remegve hagyta el az ajkait.

Elmosolyodtam, és a tekintetembe költözött az a veszélyes ígéret, ami mindig előtör belőlem, amikor vele vagyok. Lassú, de biztos mozdulattal végre újra birtokba vettem a punciját, ezúttal a farkammal. Amikor belé hatoltam, ő hangosan felnyögött, én pedig rá hajoltam, és birtokba vettem a számmal a melleit. Egyre mélyebben nyomultam belé, ahogy elkezdtem dugni őt.

– Most nem hagylak cserben – mormogtam a nyakába, majd lesiklottam a melleire és bekaptam a bimbóit. Egyre jobban fokoztam a tempót, és úgy éreztem, hogy Barbi hüvelye rászorul a farkamra. Én pedig egyre jobban kezdtem elveszíteni a maradék eszemet. Istenem! Hogy mit ki nem hoz belőlem ez a csaj!

Megremegtem, amikor éreztem innen már nincs tovább, így azonnal elélveztem, és Barbiba spricceltem. Mindketten hangosan felkiáltottunk a gyönyörtől, és szaporán vettük a levegőt. Én egy darabig még benne voltam, és az utolsó cseppig kiürítettem magam. Barbira hajoltam és gyengéd csókot adtam az ajkaira. A lány felnyögött a számba, miközben zihált. Majd ránéztem, és kisöpörtem a tincseit az arcából. Az tekintete csillogott, az arca pedig vörös volt az orgazmustól, az ajkai pedig duzzadtak a csókjaimtól. Imádom ezt a látványt.

A légzésünk lassan csendesedett, a valóság visszatért körénk, de a testünk még mindig egymáshoz simult. Barbi szemei félig lehunyva csillogtak, az ajkain egy halvány, boldog mosoly jelent meg. Végigsimítottam a haján, és magamhoz szorítottam, és homlokon csókoltam.

– Látod? Mondtam, hogy érdemes várni – suttogtam a fülébe, miközben ismét egy gyengéd csókot nyomtam a homlokára.

Ő csak egy halk, elégedett morgással válaszolt, majd lassan álomba szenderült. És abban a pillanatban tudtam: bármennyire is próbáltam távol tartani magam tőle, Barbi már most is teljesen az enyém volt – ugyanúgy, ahogy én is az övé.

Másnap reggel úgy ébredtem, hogy teljesen ki voltam facsarva. Lassan, óvatosan nyitottam ki a szemem, mintha még mindig félálomban lennék. A testem minden porcikája tompán lüktetett a kellemes kimerültségtől. Az izmaim tiltakoztak, ahogy mozdulni próbáltam, de minden fájó érzést felülírt az éjszaka mámoros emléke.

Barbi.

Egy pillanatra elmosolyodtam, ahogy az elmúlt órák képei bevillantak. Barbi, ahogy követelőzőn néz rám, a tekintete csillog a vágytól. Olyan volt, mint egy kiéhezett bestia. Ahogy újra és újra rajtam lovagolt, és kéjesen nyögdécselt velem együtt, és sosem elégedett meg kevesebbel.  Minden egyes menet után azt hittem, hogy végre kifáradt, de ő mindig többet akart. És én… én képtelen voltam nemet mondani neki. Bármikor készen álltam rá.

Lassan körülnéztem a szobában. A takaró félig lecsúszott rólam, a lepedő gyűrötten emlékeztetett az éjszakai tombolásunkra. A napfény lágy arany árnyalatba vont mindent, de amit először megéreztem, az a levegőben terjengő kávéillat volt. Az a kesernyés, mégis bódító aroma azonnal felélénkített, és egy pillanatra mindent elfelejtettem.

Mégis ki főzte a kávét?

Nyújtózkodva felültem az ágyban, a hátam megfeszült, ahogy a mozdulat végigfutott az izmaimon. A hajamba túrtam, majd mélyet sóhajtottam. Még mindig nem szoktam meg az érzést, hogy valaki más is van itt velem. Valaki, aki egy éjszaka után nem csak eltűnik, hanem… marad. A kávéillat erősebben csapta meg az orromat, és a felismerés lassan hatolt át a kábultságomon.  Mosolyogva felálltam, a tagjaim még mindig sajogtak, de ez a fájdalom édes volt, emlékeztetett arra, hogy előző éjjel hogyan vesztünk el egymásban újra és újra. Soha életemben nem volt ennyi orgazmusom, mint a múlt éjjel.

Kiléptem a hálószobából, a padló hűvösen simult a talpamhoz. A konyha felől halk neszezés és finom koppanások szűrődtek ki. Ahogy a nappalin áthaladtam, a tekintetem végigfutott az otthonomon – a helyen, ami most először tűnt igazán élőnek. A konyha ajtajában megálltam, és egy pillanatig csak néztem őt. Barbi a pultnál állt, az egyik ingem volt rajta, ami épp csak eltakarta a combját. A haja kócosan omlott a vállára, és egy olvasószemüveg volt rajta. Meglepődtem, nem is tudtam, hogy szemüveges, de nagyon dögösen fest így is. Az ajkába harapva próbált valamit a serpenyőben igazgatni, miközben a kávéfőző halk zümmögéssel dolgozott mellette. Majd ránézett a telefonjára, és valami videót nézett.

Mintha érezte volna a jelenlétemet, hátrafordult, és amikor meglátott, az arca felragyogott.

– Jó reggelt, álomszuszék – mosolygott, majd a pult mellől elvett egy gőzölgő kávéscsészét, és lassan odasétált hozzám.

Amikor odaért, egy lágy csókot nyomott az ajkaimra. Az íze egyszerre volt édes és kesernyés, mint a reggeli kávé, amit a kezében tartott.

– Gondoltam, szükséged lesz erre – mondta játékosan, miközben a kezembe nyomta a csészét.

Az ujjaim köré fonódtak a meleg porcelán körül, és ahogy belenéztem a szemébe, valami nyugodt, meleg érzés öntött el. Mintha az elmúlt évek minden magányos reggele végre értelmet nyert volna.

– Köszönöm – mormoltam rekedten, majd egy kortyot ittam a kávéból.

Az íze tökéletes volt, de nem a kávé volt az, ami igazán felébresztett. Hanem az a nő, aki most előttem állt, és aki valahogy teljesen felforgatta az életemet.

Ő volt az én tökéletes ébredésem.