Barbi 26. fejezet

Nem tehetek róla… de túlságosan oda vagyok érted!

Oszkár

A csuklóimon még mindig éreztem a kötél durva szorítását, ahogy a hideg falnak dőlve próbáltam feldolgozni az eseményeket. A fejem zúgott, az adrenalin lassan távozott a testemből, helyét tompa kimerültség vette át. A folyosón egyre nagyobb lett a csend, mintha egy árva lélek nem lenne ebben az épületben. Viszont nem tudom mekkora felfordulást okoztunk, mert a vendégek állítólag eltűntek, ahogy kijöttek a rendőrök.

Ekkor halk kopogás törte meg a némaságot.

Felnéztem, és megláttam Dorinát, ahogy lassan, bizonytalan léptekkel közeledik felém. A szemei vörösek voltak a sírástól, a vállai megereszkedtek, mintha egy egész világ súlya nehezedne rá. A szívem összeszorult a látványtól. Ez nem az a magabiztos, lázadó lány volt, akit ismertem. Most egy megtört gyerek állt előttem, aki válaszokat keresett.

– Kicsim! – szólítottam meg halkan, a hangom rekedt volt az érzelmektől.

Dorina nem válaszolt, csak némán lépdelt felém, míg végül leguggolt, és előhúzott egy kis bicskát. Az ujjaival finoman matatni kezdett a kötélnél, amit azok a rohadt kölykök tettek rám. Ahogy kiszabadultam, azonnal megdörzsöltem a sajgó csuklómat.

– Köszönöm, bogaram… – sóhajtottam, és a hangom megtelt hálával.

Dorina lassan felállt velem együtt, és csak néztük egymást. A tekintete átható volt, a fájdalom és a bizonytalanság keveredett benne. Azok a gyönyörű szemek, amiket az édesanyjától örökölt, most könnyes csillogással meredtek rám.

– Apa… – kezdte halkan, a hangja remegve tört felszínre. – Tényleg Barbi a lányod?

A kérdés ott függött közöttünk, mint egy penge, amely bármelyik pillanatban belénk vághatott. Egy pillanatra lehunytam a szemem, mély levegőt vettem, majd lágyan megérintettem az arcát. A bőre meleg volt az ujjaim alatt, és a mozdulatban ott volt minden szeretetem.

A tekintetemet az övébe fúrtam, hogy lássa az igazságot, mielőtt kimondanám.

– Nem… – mondtam halkan, de határozottan. – Barbi nem a lányom. Csak csali volt.

Dorina ajkai megremegtek, majd lassan bólintott. Mintha egy hatalmas kő gördült volna le a válláról. A megkönnyebbülés apró szikrája felvillant a szemében, de mögötte még mindig ott bujkált a fájdalom.

– Miért nem mondtad el előbb? – kérdezte halkan, a hangja most már kevésbé remegett.

– Azért, mert meg akartalak védeni. Ez az egész helyzet bonyolult és veszélyes volt. Nem akartam, hogy belekeveredj.

Dorina lesütötte a szemét, majd újra rám nézett. Láttam rajta, hogy próbálja feldolgozni a hallottakat.

– Annyira összezavarodtam… – suttogta.

Gyengéden megfogtam a kezét, és megszorítottam, hogy érezze, itt vagyok, és nem hagyom magára.

– Tudom, kicsim. De most már vége. És ígérem, hogy minden rendbe fog jönni.

Dorina szeme megtelt könnyekkel, de végül elmosolyodott. Egy halvány, törékeny mosoly volt, de mégis reményt adott.

– Bármi is történt, apa, én mindig melletted állok.

A szívem egy pillanatra kihagyott egy ütemet, majd megtelt büszkeséggel. Ez a lány erősebb volt, mint bárki, akit valaha ismertem. A káosz közepette is itt volt, mellettem, még akkor is, ha nem értette a teljes történetet.

Magamhoz húztam, és szorosan megöleltem. Éreztem, ahogy a feszültség lassan elhagyja a testét.

– Köszönöm, Dorina. – A hangom rekedt volt, de őszinte. – Mindig te leszel az, akiért bármit megtennék.

A lakás csendje fullasztó volt. A veszteség keserű íze még mindig ott lüktetett a nyelvem hegyén, a gondolataim pedig újra és újra visszapörgették az eseményeket. Milla és Ábel túljártak az eszemen. Az egész terv darabokra hullott, mint egy rosszul összerakott kirakós. Egy pohár whisky-vel a kezemben ültem a kanapén, az ingemet már rég ledobtam a földre. Az anyag gyűrötten hevert a nappali közepén, mintha csak jelképezné az összeomlott büszkeségemet. A pohár hideg üvege hűtötte az ujjaimat, az alkohol pedig lassan égette végig a torkomat. Minden korty egy újabb próbálkozás volt, hogy elnyomjam a dühöt és a csalódottságot, de egyik sem segített igazán.

Dorina… Ő végül megértette, miért tettem, amit tettem. De még mindig nem mondtam el neki az igazságot – hogy viszonyom van a legjobb barátnőjével. Barbival. Az egyetlen emberrel, aki a káosz közepette még mindig reményt adott. Az életem szerelmével, akit soha nem fogok elengedni.

A pohár alján maradt utolsó kortyot egyetlen mozdulattal lehúztam. A keserű alkohol felforrósította a bensőmet. Ahogy a poharat az asztalra csaptam, a fa tompa koppanással nyelte el a mozdulat erejét. Halk kopogás törte meg a lakás csendjét. A hang szinte visszhangzott a fejemben, és egy pillanatra bosszúsan hunytam le a szemem.

– Megyek már! – mordultam ingerülten, majd felálltam, a talpam alatt a puha szőrmés szőnyeg simogató kontrasztot adott a hideg burkolathoz képest, amelyen tovább léptem az ajtó felé.

A kilincs hűvös volt a tenyeremben, ahogy lenyomtam, és az ajtó lassan kitárult. A fáradtság és a düh egyetlen pillanat alatt foszlott semmivé, amikor megpillantottam őt. Barbi ragyogó arca mosolyogva nézett rám, a szemei csillogtak azzal a vad tűzzel, amit annyira imádtam benne. Mintha az élet minden szenvedélye és öröme összpontosult volna benne.

– Szia, bébi! – köszönt lágyan, majd azonnal a nyakam köré fonta a karjait, és az ajkai az enyéimre tapadtak.

A csókja forró volt és követelőző, az illata körülvett, elnyomva minden kételyemet és fájdalmamat. Éreztem benne az izgalmat, a lelkesedést, amit nem tudtam hova tenni. Mintha valami jó hírt rejtegetne előlem.

Lassan elhúzódott tőlem, a tekintete fürkészte az arcomat. A szám sarkában halvány mosoly bujkált, de a szemeim még mindig nehéz terhet cipeltek.

– Miért vagy ilyen lelkes? – kérdeztem halkan, próbálva leplezni a kíváncsiságomat.

Barbi csak sejtelmesen elmosolyodott, az ujjaival végigsimított az arcomon.

– Majd meglátod. De előbb… – a tekintete a pohárra siklott az asztalon, majd vissza rám. – Fejezd be a búslakodást. Végre itt vagyok, és az éjszaka csak a miénk.

Bólintottam, a mellkasom lassan emelkedett és süllyedt, ahogy a feszültség kezdett kioldódni belőlem.

– Igazad van. Itt vagy, és ez most a legfontosabb.

Barbi szélesen elmosolyodott, majd kézen fogott, és lassan behúzott a nappaliba. Leültem a kanapéra, és tovább kortyolgattam az italomat. Mielőtt még bármit mondhattam volna, finoman kivette a poharat a kezemből, és hangtalanul az asztalra helyezte. A mozdulata egyszerre volt gyengéd és határozott, és az az apró gesztus, ahogy elvette tőlem a whisky-t, valami sokkal többet ígért. Egyetlen pillanat alatt az ölembe ült, a szemei csillogtak a huncutságtól és valami mélyebb,szenvedélyes izgalomtól. A combjai az enyémeket ölelték körbe, a testünk közelsége szinte lángra lobbantotta a levegőt közöttünk.

Lassan, kacéran kezdte mozgatni a csípőjét, a mozdulatai egyszerre voltak lágyak és kihívóak. Az érzés, ahogy hozzám simult, végigfutott a gerincemen, minden idegszálamat felébresztette. A kezei a mellkasomra siklottak, az érintése forró volt, szinte égetett a bőrömön keresztül. Éreztem a nadrágomon, hogy elkezd feszülni. Hogy fogom túlélni, ha nem most rögtön állok neki őt megdugni? Felnyögtem halkan, miközben az ujjaim beletúrtak a hajába. A tincsei puhán omlottak az ujjaim közé, a csókjaim pedig lassan, birtoklóan siklottak a nyaka hajlatába. Éreztem, ahogy a bőre megremeg az ajkaim alatt, a légzése gyorsabbá vált, a teste szorosan az enyémhez simult.

Barbi sóhajai betöltötték a csendet, miközben elkezdett a nadrágomnál matatni. Az arcomat a nyakába temettem, és éreztem, ahogy a pulzusa vadul kalapál. Ő is ugyanúgy lángolt, mint én. A teste feszült volt a vágytól, és az a huncut mosoly az ajkain csak még inkább felerősítette bennem a tüzet.

– Mondtam én, hogy az akciók felpörgetik a libidódat – súgtam a fülébe rekedt hangon.

Barbi felkuncogott, de a nevetése vággyal volt átitatva. A csípője még szorosabban préselődött hozzám, a mozdulatai egyre merészebbek lettek. Éreztem, ahogy az ujjaim önkéntelenül is rászorulnak a derekára, de mielőtt még teljesen elvesztettem volna az önuralmamat, ő váratlanul megállt. A szemeiben vad, kihívó tűz lobogott, ahogy rám nézett. Egy lassú, kiszámított mozdulattal hátrébb húzódott, a kezei végigsimítottak a mellkasomon, majd lecsúsztak az oldalamon. Én pedig feszülten vártam mi fog most következni.

Aztán váratlanul lemászott az ölemből, térdre ereszkedve a lábaim közé. A látvány azonnal kiszárította a torkomat. A hajzuhataga keretezte az arcát, az ajkai sejtelmes mosolyra húzódtak, a tekintete pedig végigfutott rajtam, mintha pontosan tudná, milyen hatással van rám.

Barbi ujjaival finoman végigsimított a combomon, a mozdulata lassú és kínzó volt, minden másodperccel fokozva a feszültséget. Tudta, hogy az őrület határára sodor, és élvezte minden pillanatát.

– Most pedig lazulj el, bébi... – suttogta, a hangja rekedtesen csengett, miközben a tekintete az enyémbe fúródott. Azzal lerántotta rólam a nadrágomat, és előkapta a farkamat az alsóm fogságából.

Ó, igen! Egész nap erre vágytam!

Barbi szokása híven előbb csak a nyelvét húzta végig a farkamon, majd a kezével kényeztetett. Én pedig a kanapén kényelmesen elhelyezkedtem, és élvezkedtem Barbi keze alatt. Ezután az izgalomtól remegve megfogta a farkamat, és szájába vette. Lassan elkezdte csúsztatni a száját rajtam, majd időnként rám nézett, hogy jól csinálja-e? Megsimogattam a haját, és nem mondtam semmit. Hátra hajtottam a fejemet a kanapé támlájára, és félhangosan sóhajtottam. Óvatosan rágyorsított a nyelvével, és az ajkaival, még mielőtt elsültem volna, a kezével folytatta a dolgot. A végére pedig megfogtam a fejét, és ismét magamra húztam ot, jó nagyot élveztem belé. Barbi teste megremegett, és hangosan nyöszörgött, majd azzal magam felé húztam, és megcsókoltam őt.

– Ez igazán jól esett– duruzsoltam neki, miközben megtöröltem azt a gyönyörű húsos ajkakat.

A csaj csillogó szemekkel nézett rám, majd lecsúsztunk a pihe-puha szőnyegre, a kanapé elé. Barbi haja szétterült a szőnyegen, arca kipirult volt, ajkai enyhén elnyíltak, és láttam rajta, hogy totál fel van izgulva. Elmosolyodtam, majd fölé hajoltam, és lágyan végigcsókoltam az ajkait. A csók lassú volt, ízlelgető, mintha ki akarnám élvezni minden másodpercét. Tovább haladtam az állán, a nyaka hajlatán, ahol éreztem a lüktető pulzusát a bőre alatt. Finoman szívogattam a bőrét, mire egy halk sóhaj szökött ki belőle.

A csókokkal egyre lejjebb vándoroltam, ajkaim gyengéden érintették a kulcscsontját, majd tovább haladtam a vállára, miközben az ujjaim a derekát cirógatták. A teste megremegett az érintésemtől, és a légzése szaporábbá vált. Ezután a mellkasára vándoroltam, és minden egyes részét végig csókoltam: a melleit, a mellbimbóját és a köldökét. Az ölébe értem, és elkezdtem nyalni a punciját. Barbi kezei a hajamba túrtak, mintha csak irányítani akarna, de most én diktáltam a tempót. Élveztem, ahogy az irányítás az enyém, és hogy minden mozdulatommal újabb és újabb bizsergést csalok elő belőle.

Minden csókkal egy kis részletet birtokoltam belőle, mintha térképet rajzolnék az érzékei birodalmában. Barbi halk nyögésekkel reagált, teste ívbe feszült, ahogy egyre mélyebbre vezettem az őrületbe. Féloldalt láttam, hogyan markolja meg a szőrméből készült szőnyeget.

– Tudod, hogy nagyon imádlak, ugye?– suttogtam, miközben csókokkal halmoztam el az érzékeit.

Barbi mosolya lágy volt, de a szemei kihívóan csillogtak.

– Remélem is, Oszkár. Mert én is nagyon szeretlek!– mondta halkan, de a szavai szinte belém égtek.

Ez a nő képes volt egyetlen mondattal elfeledtetni velem minden kudarcot, minden veszteséget. Ahogy ott feküdt a szőnyegen, a haja szétterült körülötte, és a szemében táncoló fényekben ott volt a bizalom, amit mindig is kerestem. Elvigyorogtam magam, ahogy közelebb hajoltam hozzá.

– Felkészültél? – kérdeztem rekedten, a hangomban ott vibrált az izgalom és a kihívás.

Barbi felnevetett, az a tiszta, csilingelő nevetés, amitől mindig úgy éreztem, ő a legjobb dolog, ami történhet velem.

– Mire nem? – válaszolta játékosan, a szemei vadul csillogtak.

Ez a válasz volt az utolsó csepp a pohárban. Nem haboztam tovább. Felálltam a földről, és egyetlen mozdulattal felkaptam őt a karjaimba. Barbi felsikkantott, a nevetése betöltötte a szobát, könnyedén és szabadon, mint a nyári szellő. A karjai a nyakam köré fonódtak, az arcát lágyan az enyémhez dörgölte, ezzel ingerelve engem. A nevetését egy csókkal fojtottam el, az ajkaim birtoklóan tapadtak az övéire. A csókunkban benne volt minden: a veszteség keserűsége, az újrakezdés reménye és a szenvedély, ami soha nem hunyt ki közöttünk. A szívem hevesen vert, ahogy szorosan magamhoz húztam.

A kanapén ültem, a hátam a támlának feszült, de a testem minden porcikája megfeszült a várakozástól. Barbi előttem állt, a szemei titokzatosan csillogtak, a szája sarkában egy játékos mosoly bujkált. A keze lassan emelkedett, és végigsimított a kulcscsontomon. Az ujja gyengéd volt, mégis nyomot hagyott maga után. Éreztem, ahogy a bőröm libabőrössé válik az érintése alatt. Lassan tovább haladt a nyakam ívén, a finom bőr alatt lüktető ér mentén, egészen a fülemig. A hideg futkározott a gerincemen, miközben az érintése tüzet gyújtott bennem.

Egy mély, reszketeg sóhaj szökött ki belőlem, miközben a derekára csúsztattam a kezem. Az ujjaim szorosan simultak a puha, formás csípőjére, amitől mindig elvesztettem a józan eszemet. Barbi teste tökéletes volt: feszes, nőies, és minden mozdulata maga volt a csábítás. Közelebb hajolt, az ajkai épp csak egy leheletnyire voltak az enyéimtől. A tekintete mély volt, a pupillái sötéten ragyogtak a sóvárgástól. Éreztem a leheletét az arcomon, forrón és édesen, mielőtt finoman beleharapott az alsó ajkamba.

Egy halk morgás tört fel belőlem. Ez a nő… mindig az őrület határára sodort. A harapása egyszerre volt pajkos és kihívó, pontosan tudta, hogyan lobbantsa fel bennem a tüzet. A fájdalom és gyönyör vékony határán táncoltunk, és én imádtam minden egyes pillanatát. A derekánál fogva közelebb húztam magamhoz, hogy még véletlenül se tudjon elmenekülni előlem. A szemébe néztem, a tekintetemben ott parázslott minden elfojtott vágyakozásom.

Megfogta mindkét vállamat, és lassan ráereszkedett a farkamra, közben tartotta velem a szemkontaktust. Addig fészkelődött rajtam, míg teljesen be nem fogadott engem. Elkezdett mozogni rajtam, először előre-hátra, majd körözött párszor a csípőjével, én pedig az egyik kezemmel fogtam őt. Aztán egyre jobban begyorsult, én pedig csak csodáltam őt, ahogy mozognak a mellei. Hol lassított, hol gyorsított rajtam, én pedig néha a nyakához hajoltam és belecsókoltam. Barbi egyre hangosabban nyögdécselt, és hajszolta az élvezetet. Éreztem, hogy nemsokára a csúcson leszek, de próbáltam visszafogni magam, hogy majd Barbi engedje el magát előbb. Így a csiklójához nyúltam, és úgy ingereltem őt. Hangosan felnyögött, és én azonnal robbantam. A magjaim a puncijába löveltek, miközben Barbi a hátamba vájta a körmeit. Mindketten elégedetten felsóhajottunk, majd megcsókoltuk egymást.

–Te vagy az én istennőm!–mondtam neki, a hangom tele volt imádattal.

Barbi szemei huncutul villantak, és fülig érő mosollyal megpöckölte az orromat. A mozdulata egyszerre volt gyengéd és incselkedő. A nevetése dallamosan csilingelt a fülemben, mintha egy újabb aktus kezdetét jelentené. Lassan, óvatosan lemászott rólam, miközben végigsimított a mellkasomon, az érintése még mindig bizsergetett.

– Örülök, hogy ezt a menetet is lezavartuk – mondta kuncogva, a tekintete sugárzott az elégedettségtől.

Barbi közelebb hajolt, az arcát egészen közel tartotta az enyémhez, az ajkai csak egy hajszálnyira voltak az enyéimtől. A tekintetünk összeforrt, a szemei mélyén ott táncolt az a csillogás, amitől mindig elvesztettem az eszemet.

– Veled mindig jó az élvezetet hajszolni – suttogta, a hangja rekedten csengett a túl sok kiabálás után.

Már az ágyban fekszünk, és az előbb szólalt meg az ébresztőórám. Lenéztem a mellkasomon alvó nőre, aki édesen szuszogott rajtam. A haja szétterült rajtam, én pedig az ujjaimmal játszadoztam a selymes tincseivel. Barbi lassan felnyitotta a szemeit, és rám emelte a tekintetét.

–Jó reggelt!–köszönt, és az ujjaival köröket rajzol a mellkasomra.

–Jó reggelt szépségem!–majd felé hajolok, és megcsókoljuk egymást. Egy darabig csendben fekszünk, aztán felteszek neki egy igen magánjellegű kérdést. Napok óta feszeget ez a téma, főleg a lányom miatt. Így hát felteszem neki, ami nagyon szúrja az oldalamat.

– Mondd csak, Barbi! Szeretnél majd családot? – kérdeztem, a hangom halk volt, de a kérdés súlya ott feszült közöttünk.

Barbi szemei egy pillanatra összeszűkültek, majd felvonta a szemöldökét. Egy apró mosoly bujkált az ajkain, de láttam rajta, hogy próbálja leplezni a zavarát. Finoman rácsapott a mellkasomra, mintha csak el akarná ütni a kérdés komolyságát.

– Milyen kérdés ez? – nevetett fel, de a hangjában volt valami furcsa rezgés.

Éreztem, hogy talán fájó pontra tapintottam. A tekintete elkalandozott, mintha egy olyan emlékbe kapaszkodna, amiről nem akar beszélni. Az ujjaimmal gyengéden végigsimítottam az arcán, próbáltam jelezni, hogy nem siettetem, de szeretném tudni, mit gondol.

– Én még szeretnék – mondtam őszintén, a szám sarkában halvány mosoly jelent meg. – Mindig is szerettem volna, hogy Dorinának legyenek testvérei.

Barbi szemei találkoztak az enyémmel, és egy pillanatra megfagyott a levegő. A korábbi pajkosság eltűnt, helyét komolyság vette át. A szeme mélyén láttam a bizonytalanságot, és azt az árnyékot, amit a saját családi múltja vetett rá.

– Nem tudom, Oszkár... – suttogta halkan. – Néha úgy érzem, nem lennék jó anya. A saját családom... tudod, milyen volt. Ráadásul ott van apám is, akivel nem jó a viszonyom.

Bólintottam. Tisztában voltam a történetével, azzal, hogyan hagyta magára az apja, és milyen magányos volt azok között a hideg falak között, amiket drága bútorokkal és luxuscikkekkel próbáltak otthonná varázsolni. Az ilyen sebek mélyek, és lassan gyógyulnak.

– Barbi... nem kell tökéletesnek lenned. Senki sem az – mondtam gyengéden, a szemébe nézve. – Én sem vagyok tökéletes apa. Hibáztam, és fogok is hibázni. De a lényeg az, hogy szeretjük őket, és próbálkozunk. És hidd el, te csodálatos anya lennél.

Barbi elfordította a fejét, az ajkait beharapta. Láttam, hogy próbálja feldolgozni a szavaimat. A szeme sarkában egy apró könnycsepp jelent meg, amit gyorsan letörölt.

– Mi van, ha elrontom? Ha úgy járok, mint apám? – kérdezte halkan, a hangja remegett.

Mély levegőt vettem, majd közelebb húztam magamhoz. Az orrom a homlokához érintettem, hogy érezze: itt vagyok vele, bármi történjék is.

– Nem fogsz elrontani semmit. És ha hibázunk, együtt hibázunk. Nem hagylak magadra, Barbi. Soha.

Egy hosszú pillanatig csak feküdtünk egymás karjában, a szívveréseink lassan összehangolódtak. A csend körülölelt minket, de már nem volt benne feszültség. Barbi lassan elmosolyodott, a szemei csillogtak a könnyeitől. A hangja halkan csendült a félhomályban, de minden szava úgy hatott rám, mintha közvetlenül a szívemhez szólna.

– Tudod, Oszkár, veled talán még a család gondolata sem olyan ijesztő. Csak adj még egy kis időt, hogy hozzászokjak a gondolathoz. – A szemei kérlelőn meredtek rám, csillogásukban ott bujkált a bizonytalanság, de ott volt a remény is.

Egy pillanatra csak néztem őt, próbáltam magamba zárni ezt a pillanatot, amikor végre egy apró résnyire megnyílt előttem, és beengedett a gondolataiba, a félelmeibe. Az, hogy ezt kimondta, nagyobb lépés volt, mint bármi, amit eddig láttam tőle.

Lassan, óvatosan végigsimítottam az arcán, hüvelykujjammal letöröltem egy kósza tincset a homlokáról. A bőre puha volt az ujjaim alatt, a légzése szaporábbá vált az érintésem nyomán.

– Természetesen adok időt, Barbi – mondtam lágyan, a hangomban ott volt minden szeretet, amit iránta éreztem. – Nem sietünk sehova. Csak azt szeretném, hogy boldog légy. Hogy mi boldogok legyünk.

Barbi ajkán halvány mosoly jelent meg, a szemei könnybe lábadtak, de nem a szomorúságtól. Inkább a megkönnyebbülés és a hála könnyei voltak ezek, amiért nem kell sietnie, amiért tudja, hogy mellette állok, bárhogyan is döntsön.

– Te mindig túl jó vagy hozzám – suttogta, miközben az ujjaival finoman végigsimított az államon.

– Mert te vagy az, aki mellett a legjobb akarok lenni – válaszoltam, és egy gyengéd csókot nyomtam a homlokára.

Éreztem, ahogy az izmok ellazulnak benne, ahogy a félelmei egy kicsit halványabbá válnak. Tudtam, hogy az idő, amit kér, nem ellenem szól, hanem értem, értünk. Mert ha egyszer elhatározza magát, akkor azt teljes szívvel fogja tenni. És én meg fogom várni, mert minden pillanat, amit vele tölthetek, megér minden várakozást. Magamhoz húztam, a teste tökéletesen simult az enyémhez. Szeretem ezt a békés pillanatot, csak én és Barbi, kettesben.